Mária, a virrasztó asszony

A gyermekre vágyók álmai többnyire teljesülnek.
Megérkezik a gyermek.
A gyermek Isten ajándéka. Akiért hálát kell adnunk.
Egyszeri és megismételhetetlen ajándék.

A szülők, akik mostanáig vágyakozásban, várakozásban éltek szembe kerülnek az élettel. A gyermek éhes, szomjas és ő nem várakozik, hanem követel. Sír, még a hangját is rezegteti, ha nincs kiszolgálva idejében. A szülők pedig fáradtak.

A legnehezebbek talán az éjszakai nem alvások. Főleg az édesanyának okoz ez nehézséget. Hiszen neki vigyáznia kell magára, hogy gyermekét táplálni tudja. Az édesapa, amiben tudja ilyenkor segíti társát. Elvégzi a lehetséges feladatokat.

Számukra ez az időszak az alvatlanság időszaka.
Számunkra, keresztényeknek az éjszaka a virrasztás időszaka.
A semita nyelv az angyalokat virrasztóknak nevezi. Ha virrasztunk mi is az éggel egyesülünk, együtt virrasztunk az angyalokkal.

A virrasztás nem azonos a nem alvással, mert a virrasztásnak célja van. Így a szülők nem alvása is virrasztássá válik, mert a gyermekért, a gyermek iránti szeretetből nem alszanak. Az érte való aggódás él a szívükben.

Összeköt bennünket a virrasztás a Szűz Anyával is. Neki a gyermek Jézusra kellett éjszaka figyelnie, ha éjszaka sírt, gondját kellett viselnie. József is biztos segítségére volt ebben Máriának. Közösen törődtek Jézussal. Az isteni Szeretetet szeretetükkel erősítették.

A szülők éjszakai virrasztásaik során aggódva figyelik gyermeküket. Hallgatják lélegzetét. Lélegzik? Nem túl szapora?
A nyugtalan újszülöttet nem egyszer mellemre helyeztem, még keresztben is elfért rajta. Figyeltem nyugtalan lélegzését, vártam, hogy megnyugodjon. Mikor egyenletessé vált a lélegzése, és csak önkéntelen rezdülései voltak, visszahelyeztem a kiságyba. Egy-egy rövid fohászban adtam hálát az ég Urának a nyugodt alvásáért, és hogy én is pihenni térhetek. Nehezebb csak akkor volt, ha nem tudott megnyugodni, ilyenkor néha én előbb szunnyadtam el, mint a gyermek.

Jézus mindannyiunkat figyelmeztet: Virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura. Ha váratlanul érkezne, nehogy alva találjon benneteket! (Mt 13,35-36).

Minket szülőket a gyermeknevelésnek ez a kezdeti időszaka erre a végső időre figyelmeztet. Nehézségeinkben pedig erőt, kitartást a Szűz Anya kér számunkra.

Szűz Mária, virrasztó édesanyánk! Ajándékozz nekünk fényességed olajából, lámpásainkat ne engedd kihunyni, hiszen tartalékaink kiapadóban vannak! Ne engedd, hogy hamis ragyogásban bízzunk, éleszd fel bennünk a lobogó érzelmeket, hogy akármilyen kicsinységet is kitörő öröm ujjongással fogadjunk. A gyermek mosolya, hangos kacaja, a nyugodt lélegzése, a léte legyen elég számunkra a boldogság megéléséhez.

Szűz Mária, várakozó Édesanyánk! Te ott is, a betlehemi szegénységben is őrt álltál. Nemcsak az újszülött kisdedet gondoztad, de vártad, és méltóképpen fogadtad az éjszakában az egyszerű pásztorokat és tudós királyokat. Ebben a kialvatlan állapotodban is volt mindenkihez egy-egy jó szavad. Kedvesen fogadtad őket, és egyszerűen, szeretettel kínálgattad őket.

Szűz Mária, édesanyák pártfogója! Te még szülésed előtt részese voltál az éjszakai alvatlanságnak, mert Erzsébetet meglátogattad, hogy részese lehess az ő szülésének, és első nyugtalan éjszakáin enyhítsd az ő aggodalmát.

Szűz Mária, kitartó várakozás leánya! Ajándékozz meg minket a virrasztás lelkével! Éleszd fel szívünkben a szenvedélyt, hogy tudjunk a világ számára jellé válni! Értesd meg velünk, hogy nem elég befogadni a tanítást, meg kell tanulnunk várakozni is rá! Tégy minket a kitartó várakozás mestereivé, hogy – anyai közben járásodra – az Eljövendőt lámpással a kezünkben fogadhassuk.

Uram, Te itt vagy ebben a kis fehér ostyában. Nagycsütörtökön ajándékoztál meg minket állandó testi jelenléteddel. És ezután a nagyszerű ajándék után, amelyet meg sem érdemlünk, hívtad a tanítványokat, hogy virrasszanak veled.
A csendben, a magányban az Atyával beszélgettél. Emberi természeted érezte a kínokat, amik rád vártak, gyötrődtél, de elfogadtad a szenvedés kelyhét, hogy az Atya akarata beteljesüljön. Átadtad magad teljesen az Atyának.
Közben a tanítványok elaludtak, még egy órahosszat sem tudtak veled virrasztani.
Én is szeretnék ott lenni veled a Getszemáni kertben. Szeretném a kínjaidat, feszültségeidet veled átélni. A kívánságom több, mint amit remélhetek. Ha ott lennék veled, én is elaludnék, Uram, de mégis szeretnék veled lenni.

Uram, Te még ott is, akkor is tanítottál: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge – mondtad.
Mi gyengék vagyunk, azért Te jöttél hozzánk. Egyesülhettünk veled a szentmise áldozatban. Ezt az egyesülést itt és most a templom csendjében éreznünk kell. Rád hagyatkozhatunk. Ezért hozhatjuk eléd gondjainkat, örömeinket, hogy átadjuk Neked, és megbékéljünk Benned.

Maradj velem, Uram!